Hétfői motoros élményem után kedden inkább a szülői verda, összkomfortosnak még túlzással sem mondható, vezérlő egységei mögé ültem. A típus stimmel /felicia/, csak épp még 13 lóval kevesebb dübörög a motorban…de ez legalább megy.
Napközben egyszer csak csörren a telefon: “Kész az autó, lehet érte jönni.” Rövid egyezkedés után persze belátom, esélytelen az alkudozás… csak este 8 körül, előbb semmiképp.
A nap legjobb híre: hengerfej csere + tömítés (szelepekkel együtt), olaj- és fagyálló csere; Most mindezt akciósan megúszom és így csak 60 ezret fizetek. Ehhj, de jó is nekem.
Itt a szerda reggel, megint melóba igyekezve, természetesen ismét késve másztam ki az ágyból, úgyhogy zuhany, fogmosás után futás az autóhoz. Na már csak 20 percem van, hogy a reggeli csúcsban megtegyek 10 km-t nyilvánvalóan esélytelenül.
Mindegy! A lényeg, hogy újra a már megszokott kormány mögé ülhetek be.
10 méter tolatás, kapunyitás…ohh igen, folyik a fagyálló. Szerencsére rövid járatás után megszűnik a jelenség, úgyhogy indulás.
Közel 7 km megtétele után – megelégedve gépjárművem műszaki állapotával – épp azon tanakodom, vajon merre menjek este. Ekkor vált a lámpa, indulni kéne, de csak kéne, m nem pörög fel a motor. Rövid ”verje bele az **ten a f***át az összes k**va autóba” után úgy dönt, csak elvisz még ma a munkahelyre, s durrogva, ugrálva a maga egyszerűségével elindul.
Azóta telefon – szerelő – egyeztetés: este újra vigyem ki az autót hozzá.
Néha elgondolkodom, miért adtam el a 18 éves moszkvicsomat????
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.